Biztosítjuk az autót, mert egy baleset komoly kiadás lehet. Biztosítjuk az otthonunkat, mert egy vihar vagy egy csőtörés egyik napról a másikra rombolhat. Életbiztosítást kötünk, hogy ha velünk történne valami, a családunk anyagi biztonságban maradjon. Nyugdíjbiztosítást indítunk, hogy időskorunkban is stabil legyen az életünk. Hitelbiztosítást választunk, hogy egy váratlan esemény ne sodorja veszélybe a közös jövőt.

A biztosítások világa a pénzügyi következményekre épül. Számokra. Kockázatokra. Fedezetre.

De van egy terület, amely ritkán kerül szóba.

Egy családban nem csak tárgyak öröklődnek. Nem csak házak, ékszerek vagy hivatalos dokumentumok. Öröklődik egy almás pite recept is, amit soha nem írtunk le pontosan, csak „érzésből” készült, és valahogy mindig pont olyan lett. Öröklődik egy történet arról, hogyan kezdte újra valaki az életét két bőrönddel. Öröklődik egy mondat, amit mindig ugyanúgy mondtak: „Majd megoldjuk.” És amikor mi is kimondjuk, már nem is tudjuk, honnan hoztuk csak bennünk él tovább.

Ott vannak a fényképek a fiók mélyén. A hátoldalukon halvány ceruzával írt évszámok. Arcok, akiket még felismerünk, és olyanok is, akiknél már csak annyit mondunk: „valami rokon volt.” Minden családban van egy ember, aki tudja a történeteket. Ki kinek a testvére. Honnan jött a család. Miért költöztek el. Milyen volt régen az élet. Amíg ő él, addig a történet él. Amikor elmegy, nemcsak egy ember távozik, hanem egy élő archívum.

Az emlékek nem égnek el egy tűzben. Nem törnek össze egy balesetben. Nem számlázhatók ki egy biztosítási esemény után. De eltűnhetnek rendezetlenségben. Egy költözéskor kidobott dobozban. Egy elfelejtett jelszó mögött. Egy régi telefonon, amit már senki nem tud feloldani. Egy családi vacsorán, ahol már nincs, aki pontosan elmesélje, hogyan is történt valójában.

Az idő nem rombol látványosan. Csendben kopik ki. Először csak egy név halványul el. Aztán egy évszám. Aztán egy egész történet.

Miközben mindent bebiztosítunk, ami pénzben mérhető, azt, ami identitást ad, gyakran a véletlenre bízzuk. Pedig a gondoskodás nemcsak a számlák rendezéséről szól. A gondoskodás arról is szól, hogy amit ma fontosnak tartunk, az holnap is elérhető legyen.

Lehet, hogy a következő években egyre természetesebb lesz nemcsak a hitel, a lakás vagy az élet biztosítása, hanem a történeteink tudatos megőrzése is. Nem a félelem miatt. Hanem a tudatosság miatt.
Mert a jövő nemcsak számokból áll. Hanem emlékekből is.